Mindenkinek vannak kedvenc zenéi, vannak korszakai. Én is ilyen vagyok. Bár mindig vannak olyan számok, amelyek felülmúlják a jelenlegi menőket, mégis elmondhatom, hogy talán én is követem a divatot. Persze ez el is várható, hisz a zene az egyik mozgató elemem. A zenével ki lehet fejezni mindent, és nálam ez különösen igaz. Egy igazi filmben is a zene fog meg, a hangulata, a dallamai. Ez jobb kifejező eszköz, mint bármi más. Sem színekkel, sem képekkel nem lehet fokozni egy dallamot. Éppen ezért bemutatom a kedvenceimet. A zene kihúz minden rossz hangulatból, szomorúságból, megvigasztal és erőt ad. Mindig...

Cheryl Cole - Fight For This Love
Britney Spears - Overprotected
Céline Dion - That's The Way It Is
Fat Boy Slim - Kung Fu Fighting
Kasza Tibi - Vallomás
Kylie Minogue - On a night like this
LightHouse Family - High
Linkin Park - Numb
One Republic- All The Right Moves
Taylor Swift - 22
The Offspring - The kids aren't alright
Tinchy Stryder ft. Pixie Lott - Bright Lights
Tolvai Renáta - Hagylak menni
Michael Jackson - Earth Song

Előre szólok, hogy ismét egy kioktatós bejegyzés következik...
Fiatalság - Bolondság - Buli és Party vakulásig... Ezzel semmi probléma nincs, ha megfelelő keretek között zajlik. De manapság nem ez a divat. A divat a fiatalok között, ami hivatalosan is 16-25 év között van, mert akit ez alatt veszünk, az még tinédzser sincs. Igen, pisisnek számít. Egy 16 évesre már rá lehet bízni dolgokat, érettebb a fellépése, gondolkodik és nem hisztizik a földhöz verve magát, hogy nem kapott 350 000 Ft-os telefont szülinapjára... Most pedig jöhetnek az utálkozó üzenetek a 14 éves, nyolcadikos kislányoktól akik épp hogy menstruálnak, és a társaiktól a kisfiúktól, hogy ők már igenis tinik... Várom szeretettel.
Szóval a még alig középiskolások között az a menő, hogy piálnak, drogoznak, füveznek, szexuális kapcsolatot létesítenek, vagdossák magukat és még folytathatnám a sort. Ezen korú emberek ép hogy kijárták a 8. évüket az általánosban, semmi élettapasztalatuk nincs, és még ki sem fejlődtek testileg. Akkor meg minek csinálják ezeket a felnőttes dolgokat? Mert menő? Mi menő abban, ha a saját hányásában fekszik a földön, fuldoklik benne, esetleg alkohol mérgezést kap? Mi menő a 15 éves terhes tiniben? Mi a menő a 14 éves vagyok, elhagyott a "pasim" ezért vagdosom magam típusú emberben?! És még sorolhatnám... Az ilyen korú gyerekek komoly felügyeletet igényelnek, mert nincs rendben valami velük. Én 14-15 évesen a tanuláson agyaltam, hogy majd egyszer menő felnőtt lehessek. És felnőttem. Saját életem van nem a szüleimnél élek, mint oly sokan korombeliek, kitanultam a szakmámat, suli mellett dolgoztam, és lettem valaki. Nem kiégett nyomi, akin már a fél ország végigment, vagy túl van 3-4 gyomormosáson, esetleg drogteszten és hasonlókon... Srácok, gondoljátok meg a jövőtöket, még akkor is ha, most a Világvégéről papolnak egyesek... És a bejegyzést köszönjétek egy 14 éves kislánynak, aki vagdossa magát és a neten teszi közzé a blogját... Halálosan büszke lehet magára, hogy úgy néz ki, mint egy a középkorból szabadult megkorbácsolt jobbágy...

Nem vagyok egy bulvár hír mániákus, de azért nekem is van szemem. Mostanában ebben a témában rengeteg túlkapást lehet olvasni. Az, hogy paparazzók szaladgálnak a hírességek után, és mindenféle kínos helyzetbe keverik őket, hazugságokat írogatnak róluk, és kiborítják őket; nos ez is elég kínos. De hogy mostanában menővé vált, hogy egyes rajongók megfenyegetik a bálványuk párját, vagy azt aki randizott vele... Ez elég ciki. Hisz vegyük az alapot: ők híresek, és tökmindegy hány fenyegető levelet, írást, vagy akármit kapnak, egy rajongó sem lesz elég menő ahhoz, hogy felérjen velük. Mert ha imádottuk egy másik hírességgel randizik, vagy kevésbé híressel, ahhoz senkinek semmi köze. Akkor sincs köze hozzá senkinek, ha a rajongói közül választ valakit. Vagy ahhoz sincs köze a rajongóknak, ha a bálványuk minden éjszaka mással fekszik le. Tökmindegy hogy fenyegetnek, semmire sem mennek vele, hisz lehet egy másik országban él a kiszemelt, vagy másik kontinensen. Plusz egy híres ember sem fog foglalkozni ilyen fanatikus őrülttel, mert csak púp a hátán az ilyen magatartás. És nem csak hogy hülyének nézik az adott fenyegetőket, de még le is fogják szarni őket, mert ugye kit érdekel egy idióta?! Szóval hiába a megszállottság a híresség után, ő egy másik úgymond "dimenzióba" tartozik, hisz híres, gazdag, menő, és nem fog egy fanatikus idióta rajongót sem szeretni, mert senkinek nem kell talpnyaló, ha igen, akkor vesz egy kutyát... Szóval elég égő ez a rajongás. Mindenki kerítsen magához való párt, akit szerethet, és a feles energiáit vezesse le sportban, művészetben, stb. Attól még lehet szeretni egy sztárt, lehet rajongani érte, meg lehet venni a cd-jét, lehet olvasni a mindennapjait, de nem kell megveszni érte. Úgy sem lesz sosem egy ilyen rajongóé...

Mindig meglep, hogy már az elsős gyerekeknek is van mobiljuk, vagy MP3 lejátszójuk, egyéb kütyüjük. Kérdem én: minek?! Még olvasni sem tud, de már a mobilját nyomogatja. Egy olyan gyereknek, amelyik ép hogy iskolába jár, vagy nagycsoportos, minek ilyesmi? Még egy negyedikes, ötödikes gyereknek is feleslegesnek tartom, hisz sehova sem mennek egyedül, hanem a szülők hozzák-viszik őket. Az iskolában úgysem kapcsolhatják be, plusz ha a játék miatt kapják, akkor gáz. Mert egy gyerek a kortársaival játsszon, ne a mobiljával.
Persze az a menő, már a gyerekek körében is, akinek van mobilja, ráadásul legyen drága, mert úgy ítélik meg a kortársai és a tanárai is. Miért is? Ismét visszatérek az előző bejegyzésemben a fő kérdésre: miért különböztetjük meg a gyerekeket? Ha okosabb vagy jobb anyagi körülményei vannak, akkor sem mobilt kell neki venni, hanem kapjon könyvet. Inkább azzal a gyerekkel kéne többet törődni, aki szegényebb, vagy nem olyan okos, hiszen az ilyen gyerekek folyton attól rettegnek, hogy valamit elrontanak, nincs önbizalmuk, és nehezen barátkoznak. Bezzeg akik minden szart megkapnak, azok nagyszájúak és soha semmi sem állhat az útjukba. Később ők fogják terrorizálni a bátortalanabb társaikat, hisz a környezetük azt sugallja, hogy ez a helyes. És pedig nem helyes. Ne adjunk a gyerekeknek ilyen drága holmikat, inkább könyvet kapjanak. Tanuljanak, ha már ennyire jól megy a szekér. Neveljük őket emberségre, ne pedig önzőségre...

Lehet bennem van a hiba, de én úgy érzem a mostani világ teljesen másképp kezeli a gyerekek nevelését, mint mikor én voltam gyerek. Az én gyerekkoromban ha valamit elszúrtunk, rosszalkodtunk, esetleg csúnyán beszéltünk, azonnal kaptuk a leszidást, és ha megérdemeltük pofon is járt. Tiszteltük a tanárainkat, és ha megszidtak, nem beszéltünk vissza. A szüleinket is tiszteltük, nem néztük őket bankautomatának, és elfogadtuk a nemet, mindenféle magyarázat nélkül.
Így felnőtt fejjel meg csak pislogok egyes emberek gyereknevelésén. A kölök (mert nem érdemli meg a gyerek szót) hiszitzik, rondán beszél, ordít és földhöz veri magát az üzletben, az utcán, a közlekedési járművön. A szülő nem szól rá, mert ha megteszi a gyerek mégjobban veri a tamtamot. Nem pofozza fel, hanem ráhagy mindent a gyerekére. Én csak lesek. A korosztályom sosem engedte meg magának ezt a fajta viselkedést, normálisan mentünk mindenhova, nem voltunk ilyen neveletlenek soha. A mostani kölkök csak követelnek, semmi köszönöm, semmi kérés, csak "Ezt akarom, azt vedd meg, ez szar, stb." típusban beszélnek a szüleikkel. Na ilyenkor szoktam megemelni a hangom, és magasról beégetem a gyereket is meg a szülőt is, hogy ilyen neveletlen csemetéje van. A gyereket azért, mert egy önző kis féreg, a szülőt meg azért mert egy tutyimutyi looser. Nem azt mondom, hogy üssük a gyereket, hanem azt, hogy neveljük, és ezt ne a tanintézménytől várjuk el, hanem magunktól. Elvégre a mi gyerekeink fognak öreg korunkra a támaszaink lenni. Ilyen nevelés után csak naplopó senkik lesznek...

A másik ami kiakaszt, az pont az ellenkezője. A szülőnek 2 vagy 3 gyereke van, és a legkisebbet ölben cipelve rohan, pedig már nem kicsi a gyereke. A másik, idősebb meg cipeli a 20 kilós táskáját, csendben megszeppenve. Az anyja leszarja, nem törődik vele, még akkor sem néz rá, ha kikötődik a cipőfűzője. Aztán mikor meglátja, hogy a gyereke cipőt köt, ordít vele, hogy mekkora béna. Kérdem én, minek neki több gyerek, ha csak a legkisebbet pesztrálja? Mindegyik gyerek megérdemli, hogy egyenlően bánjanak vele, pont úgy mint a testvérével. Én tuti nem fogok megkülönböztetést tenni, ha több gyerekem lesz. És csak tudom miről beszélek, hisz 5 testvérem van. Szóval egy gyerek sem érdemel többet, mint a másik. Mert így igazságos!...