Mára már a legtöbb felnőttnek előbb van jogsija és autója, mint lakása vagy háza. Persze sokszor a munkahelyen is előny, ha van jogsi vagy/és kocsi. Én azon emberek közé tartozom, akik a ház megvásárlását előrébb tartották a jogsinál és a kocsinál. Ugyanis normál keretek között egyszerre a kettő nagy kihívás. Idén lesz 2. éve, hogy megvettük a házunkat, így még tavaly elkezdtem a kreszt, és már a végén járok a vezetési gyakorlatoknak is. A vezetési rutint itt úgy érzem magabiztosabban fogom elsajátítani, mint Pesten, mert ott sokkal intenzívebbek az utak. Itt az emberek nem elmebeteg módjára nyomják a gázpedált, figyelnek a T-re és a 'Baba a kocsiban' matricára is. Szóval drukkoljatok, hogy a vizsgámon jól szerepeljek. ^^

Sok ideje nem írtam személyes bejegyzést. Több okom is volt rá, de mára úgy érzem elhagyhatom ezeket a negatív gondolatokat.

A fiú és a szörnyeteg filmet már 2017-ben kiszúrtam magamnak, de annyira sok dolog történt akkor velünk (babavárás, házvásárlás, költözés, felújítás), hogy egyszerűen nem jutott rá idő hogy meg tudjam nézni. Idén Gáborral együtt ültünk le a letöltött videót meglesni.
Azonnal megkedveltem a két főszereplőt, és nagyon sajnáltam hogy szinte percek múlva már fel is nőtt Ren alias Kouta. Reméltem, hogy több időt fognak mutatni, hogyan szoktak össze, hogy alakul az a pár év amíg a fiú 17 éves nem lesz. Sajnos a film nem erről szólt, de cserébe kaptunk egy szép látványvilágot, egy érdekes sztorit és egy kiforrott befejezést. Volt benne bőven harc, vicces jelenet és komoly mondandó is. Ajánlom mindenkinek.

Ez a film szintén a Ghibli stúdió munkája, magyarul a Nauszika – A szél harcosai címen fut. Elég fordulatos animefilm, a jövőben játszódik, és leginkább a látványvilága miatt érdekelt. A története elég jó, sajnos itt is ember harcol emberrel, mint sajnos ezt megszokhattuk a való életben is. Itt is a legfontosabb dolgok a harmónia, nyugalom, szeretet, összetartás és a jóért küzdés viszi előre a filmet. A lány igazi különlegesség, szót ért emberrel állattal és rendkívül igazságos és kedves. Aki szeretne egy harcokban bővelkedő filmet látni, tele érzelemmel, az keressen rá. Szinkronosan is meg lehet nézni.

A film magyarul A világ innenső végén címet kapta. A film elég drámai, egy elképesztően művészlélek lányról szól, aki szinte mindent képes lerajzolni és szinte csak ez érdekli. Az ő történetét meséli el, hogy került férjhez, és hogyan élte túl az új családjával a 2. világháborúban a bombázásokat. Mind testileg mind lelkileg.
Engem kifejezetten a hideg ráz az ilyen gyámoltalan és mamlasz emberektől, de igyekeztem ettől eltekinteni a film kedvéért. A történet megrendítő, és elég komoly témát dolgoz fel. Ennek ellenére igazán odafigyeltek, hogy a japánokra olyan jellemzően érzelmi kitöréseket és érzelmi megnyilvánulásokat elrejtsék, kiemelve csak a történetszál haladását. Ezt a filmet csak az nézze meg, aki képes az ilyesmit feldolgozni.

Íme lecseréltem a hónapok óta fent lévő unalmas külsőt, egy régebben általam készített húsvéti dizire.